2020. augusztus 4., kedd

Mi a konzerv képzés és mi nem az?

Nagyobb horderejű kérdéseknél mindig hasznosnak találom, ha visszatérünk eredeti alma materünkhöz, felbaktatunk a hegyre a barlanghoz, és ott megkeressük mesterünket, az igazi gurut, aki az én esetemben Besenyő Pista bácsi “rinpocse”. Alapművének számító beszédét, mely arról szól, hogy “mi hülyeség és mi nem az”, választottam címadó elméleti keretnek, hogy rendet csaphassak a fejekben a képzések konzerv mivoltával kapcsolatosan. Ugyanis a kérdés nem olyan magától értetődő, mint amilyennek látszik. Legalábbis a gyakorlatot és az általános meggyőződéseket tekintve erre lehet következtetni. Mivel a napokban nagy sikert aratott a LinkedIn-en a ciklusábrám a gányolásról és a tákolásról, két nap alatt 10 ezer megtekintést elérve, arra gondoltam, hogy a képzések konzervségének esszenciáját is vizuális formában ragadnám meg, jelesül egy mátrix segítségével (lásd az ábrát). A függőleges tengely arra vonatkozik, hogy ténylegesen konzerv-e a kérdéses képzés, míg a vízszintes tengely azt hivatott kifejezni, hogy mennyire tűnik annak. Az így kialakuló négyféle verziót fejtem ki az alábbiakban:


Konzervnek tűnik, és az is


A képzési piac igen elterjedt állatfajtájáról van szó. Jellemzően eseti, egy-két napos, standard tartalommal bíró tréningekről beszélünk, felépített tanulási folyamat és utánkövető alkalmak nélkül. Abban bízik a megrendelő, hogy beutalják a kollégákat a képzésre, és ott aztán jól megokosodik, új képességekre tesz szert, netán még a viselkedése is megváltozik. Persze ez nem történik, mert ennyi idő alatt nem érhető el érdemi tanulási eredmény. Mondjuk termékismertetőket, eljárásokat vagy szabályokat lehet esetleg így tanítani, de viselkedésváltozás elérésére nemigen alkalmasak. Elég gyakori, hogy külföldön készített programok magyar fordításai valósulnak meg, de persze vannak helyben előállítottak is. Meglátásom szerint az a kisebb baj velük, hogy standard a tartalmuk. A nagyobb baj, hogy egy eseti alkalomtól nem túl sok hatást várhatunk, nem ritka a gyenge tanításmódszertani színvonalon felépített képzés, és akik tartják, azok sokszor csak egy train the trainer programon képződtek ki, és kábé annyi a tudásuk az egészről, amit ott hallottak. Viszont van pozitív személyes tapasztalatom is jó értelemben véve konzerv programmal kapcsolatban: például a négynapos, jobb agyféltekés rajztanfolyam egy amerikai módszertant adaptáló, nagyszerűen felépített, ezerszámra ugyanúgy megtartott nyílt képzés, ami hozza is azt a hatást, ami ebben az időkeretben reálisan elvárható. Egyébként számos specifikus, szakmai jellegű képzés vagy tanfolyam is létezik, ami profi módon ki van találva, és beteljesíti az ígéretét. A konzerv tehát nem feltétlenül szitokszó, van élet a löncshúson túl is. Aki például használt már mangópépet egy jó mangólassihoz, az becsben tartja ezt a csomagolási metódust is. Csak nem mindegy, mit töltenek a fehérbádog dobozba.


Nem tűnik konzervnek, de az


Na erre szoktam én morogni, mivel itt történik a nagy parasztvakítás. Jellemzően a magukat szervezetfejlesztőnek tituláló cégek (természetesen tisztelet a kivételnek) elmennek az ügyfélhez, leszólják a “konzerv” képzéseket, és azt állítják, hogy ők majd testre szabott képzési programot építenek fel számukra. Megkérdezik, mit akar az ügyfél, aztán “custom designed” megoldásként a meglévő légókockáikból összeraknak egy képzést vagy több képzést. Tipikusan itt sem kerül elő az utánkövetés, a gyakorlatba ültetés hathatós támogatása, az egyéni szinttel való foglalkozás, és a tapasztalatokról való reflektálás. Inkább csak tréningsorozatról beszélhetünk, amit az ügyfél igényeire szabottnak kamuznak, de a valóságban csak a meglévő elemeket csomagolják be az elvárások szerint. Tehát a nap végén abszolút konzervet kapnak, pedig nem ez volt a duma. A testre szabásra, például egy vezetőképzés esetében, elsősorban nem a vállalat szintjén van szükség, hanem sokkal inkább az egyén szintjén.


Konzervnek tűnik, de nem az


Erre a kategóriára példa a Tudatos Vezetés I. programunk. Nem kell túl nagy felmérés hozzá, hogy megállapítsuk, erre van-e szüksége egy cégnek vagy sem. Két kérdést elegendő feltenni: Volt-e korábban komolyabb vezetői alapképzés a vállalatnál? Ha nem, akkor ez egy jó opció lehet. Ha igen, akkor a második kérdés: Milyen mértékben viselkednek úgy a vezetők, ahogy azt anno a képzésen tanulták? Ha nem nagyon, akkor is erre lesz szükség. Teljesen felesleges felmérést készíteni ahhoz, hogy megállapítsuk ugyanazt: hiányoznak az alapok és a gyakorlatba ültetés. Ha pedig tudjuk, kábé mi kell az alapozáshoz, akkor azt előre fel lehet építeni, a programot sokszor megtartva alaposan kitesztelni, és egyre jobbra csiszolni. Akkor ez miért nem konzerv? Azért nem, mert a tréneri időráfordítás fele az egyéni helyzetre szabással telik. Minden képzési modul után leülünk a résztvevőkkel megbeszélni, hogy mit és hogyan fognak a gyakorlatba ültetni a tanultakból, és a későbbi utánkövető alkalmakon reflektálunk a tapasztalatokról, valamint megegyezünk a következő lépésekről. Tehát csak az az eleme konzerv a programnak, ami nagyjából hasonló módon releváns minden résztvevőnek, aki homo sapiensek vezetésére adja a fejét. Az egyéni különbözőségeket, ami a szerepkörből, a szakterületből, a létszámból, a vezetettek köréből, a kulturális sajátosságokból, a vezetési tapasztalatok mennyiségéből, stb. adódnak, a program személyes lábán keresztül tudjuk figyelembe venni.


Nem tűnik konzervnek, és nem is az


Vannak olyan fejlesztésért vagy megoldásokért kiáltó helyzetek, amelyek nem foghatók meg standard képzési tartalmakkal. Ezekben az esetekben bizony tényleg ki kell találni azt a kézzel faragott tanulási-problémamegoldási folyamatot, amit programként megvalósítunk. Természetesen itt sem maradhat el az utánkövetés, a megvalósítás támogatása. Itt inkább workshop jellegű csoportos munkáról beszélhetünk, aminek lehet valamennyi tudásátadás eleme, de nem ez dominál. Ez a megközelítés azért több kihívással szembesít bennünket. Egyrészt amit először csinálunk, az többnyire nem olyan jó, mint amit már többször végeztünk, tapasztalataink is vannak vele, és egyre jobbra reszelgettünk. Másrészt pont emiatt eléggé ott kell lennie a szeren annak, aki tartja, azaz gyakorlott motorosoknak való. Harmadrészt meglehetősen költséges, amikor egy programot a nulláról kell kitalálni, mert sok időbe és energiába kerül. Tehát a ténylegesen kézműves termék drága lesz, vagy ha nem hajlandó kifizetni az ügyfél az árát, akkor nem fogja megérni a szolgáltatónak (lásd opportunity cost). Ebből következik, hogy ehhez a megoldáshoz igazából akkor lehet folyamodni, ha nagyon fontos témáról van szó, biztosan egyedi választ kell rá adni, és hajlandó az ügyfél ezt megfizetni. Persze lehet az alsó polcról is választani szolgáltatást, de az olyan is lesz.


Bonus track: nem az újdonság a lényeg


Hadd kezdjem egy plasztikus példával: ha valakik még bokorba szarnak, akkor nem most van itt az ideje annak, hogy a bidéhasználat francia etikettjét tanítsuk nekik. Nagyszerű téma az agilis menedzsment, a reziliencia vagy a growth mindset, de nem ezekkel kell előjönni, ha a vezetők a viselkedésükkel inkább elveszik az emberek kedvét a munkától, mint meghozzák. Tök mindegy, hogy hányszor hallottak már a visszajelzés, a motiváció, az érdekérvényesítés vagy a célkitűzés témaköréről, ha a mindennapokban ez egyáltalán nem látszik rajtuk. A későbbiekben, a szervezeti kultúra magasabb fejlettségi szintjén kerülhetnek elő a fent felsorolt finomságok.


Elhibázottnak látom tehát azt a HR-es gyakorlatot, melynek keretei között elhiszik, hogy (1) testre szabottnak vetített tréningsorozattal érdemleges hatású megoldást kapnak a teljesen standard, alapvető vezetési problémáikra, valamint azt, hogy (2) sorra újabb és újabb témájú, és az aktuális divatot követő gyorstalpaló fejtágításokkal lehet szervezetük vezetési kultúráját fejleszteni. Aztán mindenki csodálkozik, hogy eredményeket nem nagyon lehet látni. Pedig a happy sheet tanúsága szerint olyan jól sikerült a tréning.



Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvemet!


Első négy, vezetésről szóló e-könyvemhez a Tudatos Vezetés blogon tudsz hozzájutni, ugyancsak ingyenesen.