Gyakran idézett mondás: Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Nem pont ezt igazolják az alábbi sorok, de a tudás, csinálás és tanítás összefüggéseit kutatják. Miszerint aki csinálja, az tudni fogja, és aki tanítja, még nagyobb eséllyel fogja tudni előbb-utóbb.
Az Egyesült Államokban, Maine államban található a National Training Laboratories, a tréningszakma (egyik) bölcsője, amit annak idején Kurt Lewin alapított. A központ kutatói kifejlesztették az un. "tanulási lépcsőt", mely arról tájékoztat bennünket, hogy átlagosan milyen mértékben maradnak meg a tanultak a különféle képzési/tanulási módszerek alkalmazása után.
Nincs információm arról, hogy pontosan milyen módon jutottak a kutatók ezekre a szép kerek százalékokra, de mind a forrás, mind saját tapasztalataim alapján hitelesnek tűnnek az eredmények.
Kutatásaik alapján egy előadás meghallgatása után átlagosan 5%-át jegyezzük meg az elhangzott ismereteknek. Aki részt vett a közoktatásban, annak saját élményei ezt valószínűleg megerősítik. Az olvasottak 10%-ára, az audio-vizuális forrásból szerzett információk 20%-ára vagyunk képesek emlékezni. Ha demonstrációt figyelhetünk meg, az arány 30%-ra emelkedik. A csoportos megbeszélés után akár az elhangzottak 50%-át is megjegyezhetjük, már ha aktívan részt veszünk benne, és nem a laptopunkat bújjuk vagy nyitott szemmel alszunk alatta. Abban az esetben ha az ismereteket alkalmazzuk is, a megtartás 75%-ra ugrik, és végül a biztos megoldás: ha igazán meg akarunk valamit tanulni, tanítsuk meg valakinek, s így az ismeretek 90%-át magunk is bevéssük.
Nekem a fentiek azt mondják, hogy a leggyakrabban alkalmazott képzési technikák - miszerint elmondom neked, olvasd el, esetleg meg is mutatom - szinte semmit sem érnek. Ha biztosra akarunk menni, találjuk ki, kinek taníthatná meg a kérdéses ismereteket a delikvens, és miként fogjuk ellenőrizni közösen, hogy ez sikerült-e.
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című e-könyvemet!
Az Egyesült Államokban, Maine államban található a National Training Laboratories, a tréningszakma (egyik) bölcsője, amit annak idején Kurt Lewin alapított. A központ kutatói kifejlesztették az un. "tanulási lépcsőt", mely arról tájékoztat bennünket, hogy átlagosan milyen mértékben maradnak meg a tanultak a különféle képzési/tanulási módszerek alkalmazása után.
Nincs információm arról, hogy pontosan milyen módon jutottak a kutatók ezekre a szép kerek százalékokra, de mind a forrás, mind saját tapasztalataim alapján hitelesnek tűnnek az eredmények.
Kutatásaik alapján egy előadás meghallgatása után átlagosan 5%-át jegyezzük meg az elhangzott ismereteknek. Aki részt vett a közoktatásban, annak saját élményei ezt valószínűleg megerősítik. Az olvasottak 10%-ára, az audio-vizuális forrásból szerzett információk 20%-ára vagyunk képesek emlékezni. Ha demonstrációt figyelhetünk meg, az arány 30%-ra emelkedik. A csoportos megbeszélés után akár az elhangzottak 50%-át is megjegyezhetjük, már ha aktívan részt veszünk benne, és nem a laptopunkat bújjuk vagy nyitott szemmel alszunk alatta. Abban az esetben ha az ismereteket alkalmazzuk is, a megtartás 75%-ra ugrik, és végül a biztos megoldás: ha igazán meg akarunk valamit tanulni, tanítsuk meg valakinek, s így az ismeretek 90%-át magunk is bevéssük.
Nekem a fentiek azt mondják, hogy a leggyakrabban alkalmazott képzési technikák - miszerint elmondom neked, olvasd el, esetleg meg is mutatom - szinte semmit sem érnek. Ha biztosra akarunk menni, találjuk ki, kinek taníthatná meg a kérdéses ismereteket a delikvens, és miként fogjuk ellenőrizni közösen, hogy ez sikerült-e.
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című e-könyvemet!
